Jézus Király Napjának megünneplése is hozzátartozik a Magyar Igazsághoz

A címben szereplő felszólítás Badinyi Jós Ferenctől származik. Ennek eleget téve

2019. Új kenyér havának 15. napján, államalapításunk helyén, Pusztaszeren hagyományteremtő céllal emlékezünk meg Nagyboldogasszonyról és fiának, Jézusnak a születéséről.

Történelmi tény, hogy XXIII. János pápa és Joseph Ratzinger (a későbbi XVI. Benedek pápa) az ötvenes évektől együtt dolgozott a keresztény egyház megtisztításán.

A II. Vatikáni zsinaton - megmagyarázhatatlan okból - Ratzinger bíboros elfordult János pápától.

Azt, ami miatt Ratzinger atya lemondott pápai méltóságáról, többféleképpen magyarázzák.

Meggyőződésem, hogy lemondását lelkiismerete kezdeményezte. Ezt bizonyítja "A názáreti Jézus" c. könyve, amelyben a zsidó-kereszténység alapjait - Jézus születésének, tanításainak meghatározását - kérdőjelezi meg, mintegy visszatalálva arra az útra, amit 1962-ben elhagyott.

Idézetek Joseph Ratzinger - XVI. Benedek: A názáreti Jézus c. művéből

(ISBN: 9789632772684)

A könyv előszava

Végre átnyújthatom az olvasóknak ezt a régóta ígért kis könyvet Jézus gyermekségtörténetéről. Nem harmadik kötete, inkább egyfajta kicsiny előtere ez a Názáreti Jézus alakjáról és üzenetéről szóló két korábbi kötetnek. Múltbéli és jelenkori magyarázókkal párbeszédet folytatva ebben most azt igyekeztem feltárni, amit Máté és Lukács Jézus gyermekkoráról mondanak evangéliumuk kezdetén. Minden bizonnyal nem kell külön mondanom, hogy ez a könyv semmiképpen sem tanítóhivatali aktus, hanem csupán "az Úr arca" (vö. Zsolt 27,8) személyes keresésének kifejeződése részemről. Így mindenki szabadon ellentmondhat nekem. Mindössze a rokonszenvnek azon megelőlegezését kérem az olvasóktól, amely nélkül nem létezik semmilyen megértés.

"ha a forrásokhoz tartjuk magunkat, továbbra is nyilvánvaló, hogy Jézus Betlehemben született és Názáretben nevelkedett".

"Jézus születésének tényleges napját néhány évvel korábbra kell tenni"

Megjegyzések A názáreti Jézus c. könyvhöz

1. Joseph Ratzinger - XVI. Benedek: A názáreti Jézus (2013. május 7. kedd 09:53 - https://www.magyarkurir.hu/hirek/joseph-ratzinger-xvi-benedek-nazareti-jezus-0/)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

XVI. Benedek még katolikus egyházfőként, 2012 augusztusában, Mária mennybevételének ünnepén fejezte be Jézusról szóló könyvének harmadik részét, melyben a Megváltó gyermekségtörténetéről ír. Múltbeli és jelenkori források, magyarázatok, legelsősorban pedig az evangéliumok alapján igyekszik feltárni, hogy mit tudhatunk meg Jézus születéséről és gyermekkoráról.

Joseph Ratzinger rámutat, hogy a két kérdés - Kicsoda Jézus? Honnan jön? - elválaszthatatlanul összetartozik. A négy evangélium ezeket a kérdéseket akarja megválaszolni. Máté és Lukács Jézus családfájának bemutatását ismertetve a könyv írója kiemeli, hogy a két evangélista számára nem az egyes nevek fontosak, hanem az a szimbolikus struktúra, amelyben Jézusnak a történelemben elfoglalt helye lesz nyilvánvaló: "beágyazottsága az ígéret történelmi folyamatába, illetve az új kezdet, amely származását ugyanakkor paradox módon Isten történelmi cselekvésének kontinuitásában jellemzi." Az angyali üdvözletkor Gábriel arkangyal közli Máriával, hogy a Szentlélek által fogant gyermekében valóra válik Isten korábbi ígérete, "Országának nem lesz vége" (Lk 1,33). Joseph Ratzinger kifejti: természetesen mindig igaz marad az az ige is, amit Jézus mondott Pilátusnak: "Az én országom nem ebből a világból fakad" (Jn 18,6). A világtörténelemben a földi hatalmasságok időnként magukhoz ragadják, "de az országot éppen ilyenkor éri fenyegetés: ők saját hatalmukat Jézus hatalmával akarják összekapcsolni, és éppen ezzel eltorzítják az ő országát, fenyegetik azt. Máskor meg éppen azoknak az uralkodóknak állandó üldözése nehezedik rá, akik semmilyen más országot nem tűrnek, s meg akarnák semmisíteni az erőtlen királyt, akinek titokzatos erejétől mégis félnek." Ám Jézus országának mindezek ellenére sem lesz soha vége, mert ez a másik ország nem világi hatalomra épül, alapja ezzel szemben csak a hit és a szeretet. "A remény nagyszerű ereje egy olyan világban, amelyet oly gyakran mintha még Isten is elhagyott volna. Dávid fiának, Jézusnak az országa nem ér véget soha, mert benne maga Isten uralkodik, mert benne Isten országa hatol be ebbe a világba." Az ígéret, amelyet Gábriel Szűz Máriának átadott, igaz, újra és újra beteljesedik.

A nyugalmazott pápa egyetért Karl Barth svájci evangélikus teológussal abban, hogy két pillanat van Jézus történetében, amikor Isten akarata közvetlenül beavatkozik az anyagi világba, a Szűztől való születés és a feltámadás a sírból, ahol Jézus nem maradt ott, és nem enyészett el. Joseph Ratzinger megállapítja: e két pillanat botrány a modern szellem számára, mivel sokan vélik úgy, hogy Isten "hatékony lehet az ideákban és gondolatokban, a szellemi valóságban - de nem az anyagvilágban. Ez megzavar. Itt nincs helye Istennek." Ám Ratzinger figyelmeztet, hogy éppen erről van szó, hogy "Isten Isten, és nem csak ideák között él. Ennyiben mindkét pontban magának Istennek az isteni mivoltáról van szó." Vagyis arról a kérdésről, hogy vajon az anyag is a Teremtő hatalma alá tartozik-e? A szerző kifejti: természetesen Istennek nem tulajdoníthatunk semmiféle esztelent vagy értelmetlent, vagy a teremtésével ellentétes dolgot. Ám itt egyáltalán nem ezekről van szó, hanem éppen hogy pozitív tényről, "Isten teremtő hatalmáról, amely átfogja az egész létet." Ebből a szempontból e két pillanat - a Szűztől születés és a valóságos feltámadás a sírból - a hit próbaköve. Ha ugyanis Istennek nincs hatalma az anyag fölött is, "akkor bizony nem Isten. De megvan ez a hatalma, Jézus Krisztus fogantatásával és feltámadásával pedig új teremtést nyitott meg. Így mint Teremtő a mi Megváltónk is. Jézus fogantatása és születése Szűz Máriától ezért a hitünk alapvető tétele és a remény fénylő jele is."

Joseph Ratzinger a Megváltó születési helyéről egyértelműen fogalmaz: ha a forrásokhoz tartjuk magunkat, továbbra is nyilvánvaló, hogy Jézus Betlehemben született és Názáretben nevelkedett. Az, hogy a világ megmentője, akiért minden teremtetett - "Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön" (Kol 1,16) - emberi megtestesülésében egy istállóban - vagyis vendégfogadásra alkalmatlan, sőt, méltatlan helyen - jött e földi világra, elgondolkoztathat bennünket, emlékeztethet arra az új értékrendre, amely Jézus Krisztus alakjában, üzenetében rejlik: "Jézus nem oda születik, ahol a világ fontosat és hatalmasat sejt. De éppen ez a mellékes és kiszolgáltatott valaki bizonyul a valóban hatalmasnak, akitől végül is minden függ. Így a kereszténnyé váláshoz hozzátartozik az uralkodó mércék elhagyása, a kilépés abból, amit mindenki gondol és akar, hogy végre belépjünk létünk igazságának fényébe, s ezzel a helyes útra térjünk."

Részletesen elemzi az emeritus pápa azt az evangéliumi jelenetet, amelyben az öreg Simeon a csecsemő Jézus templomi bemutatásakor megjövendölte Krisztus dicsőséges jövőjét, Máriához pedig így szólt: "Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben, jel lesz, melynek ellentmondanak - és a te lelkedet tőr járja át -, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai" (Lk 2,29-35). Joseph Ratzinger tényként szögezi le, hogy a dicsőség teológiáját és a kereszt teológiáját elválaszthatatlan kötelék fűzi egybe, "Isten szolgájáé a nagyszerű küldetés, hogy Isten világosságának hordozója legyen a világ számára. De ez a küldetés éppen a kereszt sötétjében teljesedik majd be... Jézus éppen azáltal mutatkozik Isten valódi jelének, hogy az Istennek való ellentmondást magára veszi, magához vonja egészen a kereszt ellentmondásáig." A szerző rámutat, hogy itt nem csupán múltbeli dolgokról van szó, hiszen korunkban is naponta tapasztalhatjuk, hogy Jézus Krisztus "ma is mennyire az ellentmondás jele, amely végül is pontosan Isten ellen szól. Istent újra meg újra a saját szabadságunk korlátjának tekintik, amelyet le kellene vetni, hogy az ember teljesen önmaga lehessen. Isten és az ő igazsága szemben áll az ember sokféle hazugságával, önzésével és gőgjével." Isten a szeretet, de a szeretetet meg is gyűlölhetjük, amikor azt követeli, hogy önmagunkat meghaladva lépjünk ki magunkból, emelkedjünk felül gyarlóságainkon, rossz beidegződéseinken. Joseph Ratzinger figyelmeztet: "A szeretet nem romantikus, kellemes érzés. A megváltás nem wellnes, fürdőzés önmagunk élvezetében, hanem éppen megszabadulás az énbe való kényszeres elzárkózásból." Ennek a megszabadulásnak az ára pedig a kereszt fájdalma. "A fényről szóló prófécia és a kereszt igéje összetartoznak egymással."

Elolvasva a kötetet, úgy érezzük, teljesen megalapozott Joseph Ratzinger előszóban megfogalmazott reménye, hogy könyve sok olvasót segíthet a Jézushoz vezető, illetve Jézussal járt útján (Szent István Társulat 2013).

2. Korábban született Jézus (2012. november 23. 13:59 - https://mult-kor.hu/20121123_korabban_szuletett_jezus)

"A keresztény naptár egy tévedésen alapszik" - fogalmazta meg a sok történész által már elismert hibát a pápa. XVI. Benedek új könyvében leszögezi: Jézus Krisztus néhány évvel hamarabb született, mint azt korábban gondoltuk.

A tévedés a 6. században élt, Dionysius Exiguus nevű szerzetestől származik, olvasható a 85 éves egyházfő szerdán megjelent, Jézus Krisztus gyermekkoráról szóló könyvében. "A Jézus születésén alapuló naptárunk kezdetének számítását Dionysius Exiguus végezte, aki néhány évvel elcsúszott, így hibát ejtett számításában" - írja a pápa művében, amely egymillió példányban és 20 nyelven jelent meg.

"Jézus születésének tényleges napját néhány évvel korábbra kell tenni" - olvasható XVI. Benedek A názáreti Jézus című könyvének harmadik kötetében. Azon állítás, hogy a keresztény naptár hamis feltételezésen alapul, nem új keletű, sok történész véli úgy, hogy Krisztus valamikor i. e. 7 és i. e. 2 között születhetett. Azonban említésre méltó az a tény, hogy maga a katolikus egyházfő vonja kétségbe a keresztény hagyomány egyik alappillérét, írja a The Telegraph.

A szkíta származású Dionysius Exiguusnak tulajdonítjuk a modern naptár feltalálását és a "Krisztus utáni" (más néven: az Anno Domini) korszak koncepcióját. A szerzetes abban az időben határozta el egy teljesen új időszámítási szisztéma megalkotását, amikor az időt még a Diocletianus uralkodása után eltelt évek alapján számolták.

Az i. sz. 284 és 305 között uralkodó császár kíméletlenül üldözte a keresztényeket, ami igazán jó indok volt nevének kitörlésére az időszámításból, s helyére kezdeti időpontként a Megváltó születését illeszteni. A szerzetes naptára széles körben elterjedt szerte Európában, miután Beda Venerabilis ("tiszteletre méltó Béda") történetíró szerzetes Az angol nép egyházi története (Historia ecclesiastica gentis Anglorum) című, 731-ben befejezett művében említést tett róla.

Hogy a szerzetes mi módon számította ki a pontos (vagy pontatlan) dátumot, nem teljesen egyértelmű; úgy tűnik, hogy az 5-6. században élt szerzetes számításait Jézus korára vonatkozó, homályos utalások alapján végezte el, ugyanakkor figyelembe vette a fontosabb tényeket is, mint például, hogy Krisztust Tiberius császár uralma idején keresztelték meg.

A Megváltó születési dátumáról szóló okfejtés nem az egyetlen figyelemre méltó téma a pápa új könyvében. XVI. Benedek művében az az újabb nézet is olvasható, hogy Jézus betlehemi születése idején nem voltak jelen ökrök, szamarak és egyéb állatok. Azonban az egyházfő elutasította néhány tudós azon érvelését, miszerint Krisztus nem Betlehemben, hanem Názáretben láthatta meg a napvilágot.

John Barton, az Oxfordi Egyetem professzora szerint a legtöbb kutató egyetért a pápával abban a kérdésben, hogy a keresztény naptár nem teljesen pontos, s Jézus valamikor i. e. 6-4 körül született. "A Bibliában semmi sem utal Krisztus születésének időpontjára, mindössze annyit tudhatunk meg a Szentírásból, hogy az i. sz. 1-ben elhunyt Nagy Heródes uralma idején látta meg a napvilágot. Tehát ezen időpont előtt szülhette meg édesanyja, ami elég tág időt sugall" - fejtette ki a professzor.

Annak az elképzelésnek, hogy Krisztus december 25-én született, nincs történelmi alapja. "Még csak azt sem tudjuk, hogy melyik évszakban jött a világra. Születésének az év legsötétebb periódusában történő ünneplése a legtöbb kutató szerint pogány hagyományokhoz és a téli napfordulóhoz köthető" - tette hozzá Barton.

Idézetek Badinyi Jós Ferenc: Jézus Király, a Pártus herceg c. művéből

Jézus születése

A British Múzeum "Codex Arundel 404" jelzésű okmányában, mely "Liber de Intfantia Salvatoris" címen ismert, a következőket olvashatjuk (Mária szülésénél segédkező szülésznő beszél):

"Amikor bementem, hogy a hajadont megvizsgáljam, úgy találtam, hogy arcát az ég felé fordította és imádkozott. Hozzá érve mondtam neki:

- Mondd leányom,... nincs-e valami szerencsés kellemetlen érzésed, vagy nem fáj-e valami?

Ő csak folytatta imáját, és mint egy sziklakő, mozdulatlan maradt, mintha semmit se hallott volna. (71)

- Amikor eljött az óra - megnyilatkozott Isten ereje. A hajadon, aki az égre szegezte tekintetét, mintha teljében lévő szőlőtővé változott volna, és amikor megjelent a Fény, dicsérte Azt, akitől megáldatott. A gyermekből sugárzott a Fény - éppen úgy, mint a Napból.... Ez a Fény úgy született, miként a harmat az égből leszállt a Földre.

- A csodálkozás kábulata töltött el és elfogott a félelem, mert szemem odaszegeződött ahhoz a ragyogáshoz, mely a most született Fényből áradt... És ez a Fény egyre jobban sűrűsödött, gyermek formát vett lassan, addig míg olyanná nem lett, mint egy emberi csecsemő. Ekkor bátorságot vettem, lehajoltam, megfogtam, nagy vigyázattal karomba vettem, és az volt a csodálatos, hogy semmi súlya nem volt, annyi sem, mint egy újszülötté. Megvizsgáltam és láttam, hogy testén nyoma sincs a szülésnek, tiszta volt, könnyű és ragyogó. Mialatt én azon csodálkoztam, hogy nem sír, mint a többi újszülöttek, ő pislogva nézett - majd kedvesen rám nézett, rám mosolygott, és a szeméből olyan nagy fényesség áradt, mintha villám lenne.

- Amikor a hajadont fogtam meg - szűznek találtam. Nemcsak a születésnek nyoma nem volt, de férfi sem érintette őt soha. (73-74-75)

Jézus születésének helye

"...lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta." (János 7.52)

"...csak nem Galileából jön el a Krisztus?...

"Dávid magvából és Betlehemből, ama városból jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?" János 7:41-42)

Van tehát három helyszínünk: Galilea, Betlehem és Dávid városa.

Galilea: ez az elnevezés e tartomány héber nevéből ered. Ugyanis a zsidók "galil hag goiim"-nak nevezték ezt a területet. Angol fordításban így olvashatjuk, "galil of the gentiles", vagyis a "nem zsidók országa". Ugyanis a héber "goiim" kifejezés alatt a nem zsidó népek értendők, akik Júdeától északra laktak. Galileában tehát nem laktak zsidók!

Tudni kell azt is, hogy Galilea és Szamaria nagyon sokáig volt a Pártos Birodalom fennhatósága alatt.

A galileai nép nem volt zsidó, hanem "máshitű". A magaslatokon épített templomaikat a "korrupció helyének" nevezték el a zsidók, mert itt tisztelték a galileusok az Istenanyát, akit a biblikus írások "Astarte vagy Asthoret" néven említenek. Miután a Jehova-tisztelet nem ismeri el az Istenben lévő "női" teremtő erőt, így a héber nyelvnek még szava sincs az "istennő" kifejezésre. A galileusok vallása a "Fény Szűzének" nevezte, aki mellett ott találjuk a "Fény Atyát" (Bál, Bél,) és a "Fény Fiát", aki a Világ Világossága (azaz Én-Lil).

E vallásnak a tudós papjait nevezték "mágus"-nak, szintén a sumér "mah" vagy "mag" - azaz "tudós, hatalmas" értelemben.

Az evangéliumoknak a judaisztikus teológia szerinti nézete és kiértékelése szerint, a zsidók azzal vádolták Jézust, hogy ő is "mágus" és ezt az álláspontot megerősíti Márk evangélista írása (3:22), ahol "belzebub"-bal van Jézus azonosítva. indoklás: "belzebub, démon és mágus" a héberben azonos jellel íródnak.

Betlehem: Az evangéliumi hagyomány Jézus születése helyéül jelöli. Máté így mondja "Jézus a júdeai Betlehemben született..." (2:1).

Ez a "júdeai "Betlehem" a "Beth-lehem" nevet Jézus halála után kapta a Saul-Pál követői által megalakított zsidó-keresztény egyháztól, mert ezt a kis települést Dávid idejétől kezdve Beth-lomon néven ismerték. Azért volt fontos a zsidó szellemű evangélistáknak "Dávid városának" Betlehemmé való változtatása, mert Mikeás próféta jövendölése szerint (5:2) "belőled (tehát Dávid városából) származik nekem, ki uralkodó lesz Izraelen." Tehát azok nevezték át Beth-lomont Beth-lehemmé, akik Jézusban a zsidó Messiást látták és Jézust "Dávid leszármazottjának" hirdették. Ma már tudjuk, hogy a zsidók sohasem ismerték el Jézust az ő Messiásuknak (görögül Krisztusnak), mert még ma is epedve várják az ő valódi "messiásukat", a Világ Urát.

De baj van a "júdeai Betlehemnek" Jézus idejében való létezésével is, ugyanis Júda Betlehemének semmi nyomát sem találták meg a Kr.u. első három században és az a tradíció, hogy Jézus itt egy barlangban született volna, legfeljebb a Kr.u.-i második század második feléig vezethető vissza, Justin mártír által említve.

Jézus tehát valóban Betlehemben született, de ez a Betlehem Galileában van, a goimok országában, Názárethtől kb. 6 km távolságban. Nagyon régi városka, és a 14. századból való "Amarna szövetségben" Bit-Lahmi néven található. Közelében van a Tábor-hegy, ahol a galileus vallásnak volt a magaslatra épült temploma, amit Kr.e. 218-ban III. Antiochus fallal vett körül. A legenda szerint Jézus innen emelkedett fel az égbe.

(Református Biblia)

Jézus születésnek ideje

A "betlehemi csillag" a Szaturnusz, a Jupiter és (egyesek szerint) a Nibiru fényeiből keletkezett. A pártos mágusok nemcsak pontosan tudták a planéták keringési idejét, hanem az égi tünemények jövőbeni bekövetkezését is előre kiszámították; ún. "nagy periódusokkal" dolgoztak.

A Jupiter "nagy periódusa" 427 év volt, mely a Jupiternek 36-szori napkörüli keringési ideje. A Szaturnusz "nagy periódusa" 9 napkörüli keringéssel 265 év. Ezt azonban érdekesen tökéletesítették azért, hogy "összehangolják" a Jupiter periódusával. Rájöttek arra, hogy a Szaturnusz 20 napkörüli keringésének ideje 589 év. Ehhez hozzáadták az előbbi "nagyperiódus" idejét, a 265 évet. Vagyis 589 + 265 = 854 évet ad, ami megfelel két Jupiter "nagy periódusának", vagyis 2 x 427 = 854. (Érdekes, hogy a káld-sumér számírásban, amit használtak a pártus mágusok is, a 427 szám két "7"-es számmal íródik. (Hatvanas számrendszer! - Talán innen a "hetedhét" kifejezés? - Aranyi.) 7 x 60 =420 + 7 = 427.

De térjünk vissza a "betlehemi csillaghoz". Bemutatom itt azt a Pártus birodalom Babilonjából származó ékiratos táblát, amelyen - két évszázaddal Jézus születése előtt - már pontosan meg van állapítva a Jézus születési évében történt csillagállás. (A tábla megtalálható a British Museum Inv. Nr. 35429. jelzéssel.) Az itt közölt és kézzel írt másolatot Pinches készítette és Sachs könyvében Nr. 1195. szám alatt van. A tábla ennek az évnek (ami a mi kalendáriumunk szerint a Kr.e. - tehát Jézus születésének gondolt 1. év előtti 7. esztendő) első nyolc hónapjának csillagkalendáriumát képezi. A nyolcadik sora alapján készült a mellékelt, az együttállásokat bemutató ábra.

HJ. közbevetése: Naprendszerünk és a Niribu síkjának kereszteződését az alábbi ábra mutatja (részletek a "Pártus herceg... c. könyvben):

A mágusoknak az a pontossága, amellyel ezt a Jupiter-Szaturnusz együttállási és az esti, nyugati mozdulatlanságának ritka és különleges csodáját észrevették, kiszámították és leírták azért, bámulatos, mert a kalendáriumok szerint a két megnevezett planéta "mozdulatlansági pontja" között csak "három perc" hosszúsági ívkülönbség van, ami szabad szemmel nem látható.

Az ábrán látható, hogy ez az "együttállás" a Kr.e. 7. év május 28-tól november 12-ig tartott.

Jézus születése előtt Párthiában a "mágus-vallás dominált, ahol a babiloni Marduk volt az Isten-kar Hatalmasa, de ezt a semita nevet a pártosok nem nagyon használták, hanem Marduk helyett Bál (Bél) néven tisztelték, és az ő csillaga volt a minden jóságot, örömöt és boldogságot hozó Jupiter. Kuggler könyvében (Erganzungsband 318. o.) található meg a következő adat, mely szerint:

"Hesychios, bizánci lexikográfus a Jupiter planéta két ékjelét nem a sémi nyelven, hanem a régi sumér kultúrnyelven olvassa le így: 'Mul-Babbar'"

A káld-sumér "Mul-Babbar" pedig a Fény Fiának - En-Lil-nek - a csillaga, aki a sumér mitológia és teremtéstörténet szerint a Szent Fokossal választotta el az Eget a Földtől, és Ő az Egyetlen Isten elsőszülöttje, akivel együtt jelent meg a Fény.

Kutassunk most a "Szaturnusz" után. Az asztronómiai ékiratokon "Mul-Sag-Us" ékjelekkel van írva. A káld-sumér mitológiában igen hatalmas erőt tulajdonítottak a Földre jövő besugárzásnak és "éjszakai nap" volt az egyik neve, de amikor a Halak csillagképében volt, akkor "Mul-Ug-Ga" nevet kapott, melynek jelentése "halál csillaga".

A héber hiedelem Izrael csillagaként tisztelte.

Most aztán nem kell sok asztrológiai ismeret ahhoz, hogy a laikus olvasó is felismerje az ábrán bemutatott Jupiter-Szaturnusz együttállási folyamatból következtethető jövendölést, vagyis azt, hogy:

"A jóság, boldogság, öröm, fényesen fehérlő csillagát a Halak jegyében kíséri a "halál csillaga", mely Izrael vezércsillaga."

A szaktudósok így értékelték ki a mágusok ékiratainak jelentését:

A mágus-hit Istenének csillaga megjelenik Keleten - esti formában - Izrael csillaga mellett, hogy azzal együtt a 'megjelenésétől a legyugvásig' uralkodjanak az égen és hosszú ideig együtt maradnak. Ez annak az égi jele, hogy egy Isten-erővel megáldott Hatalmas érkezik a Földre, akit a "halálcsillag' (ezúttal Izrael csillaga) erejéből származó veszély kísér születésének pillanatából kezdve."

Ez a tudat indította a mágusokat Betlehembe, és azért tértek vissza hazájukba - mint a héberköltő mondja "kerülő úton", hogy a kisdedet megóvják és magukkal vigyék.

Itt semmiféleképpen sem szabad elfogadni azt az újszövetségi írást, mely szerint a "napkeleti bölcsek Izrael királyát jöttek köszönteni", hiszen Jézus nem volt sem zsidó, sem Izrael királya.

Jézus a galileai Betlehemben született. A zsidóknál megmaradt az, hogy "az ötödik hónap - ABU - közepén" születet. Ez pedig az Oroszlán csillagkép jele szerinti 3. dekanátus, vagyis augusztus 11-től kezdődő idő.

A Kr.u. 358. év előtt tehát a názáretinek nevezett Jézus Urunk születésnapjaként augusztus 11-ét tisztelték, mely keddi nap volt. Ez a nap volt Jézus-Király napja.

A minden júdaiságtól mentes bizánci egyház Gurusúnyt-t nevezte meg az örökké élő Istenünk születésnapjául, mert ő legyőzte a "halál csillagát" is. Jézus Király ... királyi jegyben, azaz az Oroszlán csillagkép idejében kellett szülessen.

Jézus Király Napjának megünneplése is hozzátartozik a Magyar Igazsághoz.